Kép-zelet

"Volt egyszer egy kukorica góré" – Sprok Antal faművész szoborbútorai

2016. április 15. péntek - 2016. május 12. csütörtök

"Volt egyszer egy kukorica góré" – Sprok Antal faművész szoborbútorai

A kiállítást megnyitja Bérczes László rendező, író 2016. április 15-én 18 órakor.

Közreműködik Wenzon Zsuzsanna és Ács Máté ütőhangszereken.

Ismét izgalmasnak ígérkezik a nagy népszerűségnek örvendő faművész, Sprok Antal legújabb szoborbútorait bemutató tárlat. Az új művek egy kukoricagóré faanyagának – köztük 250 éves daraboknak – felhasználásával készültek, melyek közül lesznek olyanok, amelyek meg is „szólalnak” majd a megnyitón.

„...Akár lemart uszadékfából, porló hulladékfából, akár látványos erezetű egzotikus anyagból, rusztikus tölgyből, dióból vagy szinte gyurmaszerűen simára kiképzett felületű bodzából, juharból, hársból, törökmogyoróból készülnek, első pillanatra szemünkbe ötlik megmunkáltságuk. Vagy azért, mert meghökkentően, darabosan illeszkednek egy kompozícióba, történeteket, történelmet hordozva rostjaikban, akár azért, mert a szinte valószínűtlenül nyúlánk, hajlékony, polírozott formák radikálisan perlekednek a fa ellenálló, szálkás, szilánkos, hasadó természetével.

Világéletemben az volt a mániám, hogy ha létezne írásművészeti Szakközépiskola, ott bizony tantárgyként oktatnám az anyaggal való bánás, a kőtörés, a favágás, a csiszolás, a vasfűrészelés csínját-bínját. Áldatlannak tartom ugyanis azt a felettébb entellektüel, álművészi hozzáállást, mely a kétkezi munka apró trükkjeit, mint mondjuk seprű és lapát összepárosítása, arisztokratikusan képtelen végrehajtani. Szóval igenis van átjárás kétkeziség és elvont művészet között, meglehet, csak itt van igazán átjáró… Meg is kísértett a gondolat, milyen lenne Sprok világa, ha installációit fa helyett szavakból készítené. Hadd osszak itt meg egy ilyen próbálkozást a jelenlévőkkel:

Nem láttad, szívem a tavaly nyári,

habos reggeleket?

Hová a zsiráf hasába tettem,

hová a fészkes marabuba,

hová a trükkösre csiszolt,

tükrös felületű mélabúba,

nem mondanád meg végre?

Jó hír viszont, hogy találtam

egy adag bátorságot

a vasbundás famadár begyében,

és biztosra veszem,

hogy a plafonról csüggeszkedő fancsaliak

nyúlékony tagjai máma már nem nyúlnak tovább

medvecukor gyanánt,

nem ma esnek a fejemre odafentről.

Múlik velünk az idő,

de csak cseppenként, rostra rost,

ahogy a pillanatok egybekapaszkodnak

a szikomorfa belsejében,

ahogy tajtékosan bugyborogva

keringőznek a zuhogó hikoridió-erezetben,

hátukra fekve lebegnek az akác sima felszínén,

megmártják hajukat a bodza ágbogaiban,

és eltűnnek az ébenfa

tökéletesen megmunkált éjszakája mélyén.

Isten hozta kedves mindannyiukat Sprok Antal SZÉKművészeti múzeumában!”

Lackfi János költő

A tárlat díjtalanul látogatható a Kultúrkúria nyitvatartási ideje alatt.

 Klebelsberg Kultúrkúria