Kép-zelet
120 ÉV MŰVÉSZET KERTEK ÉS MŰHELYEK ZOLTÁN MÁRIA FLÓRA
Az avignoni hálószoba
Műcsarnok, 2016. december 7. – 2017. január 8.
A kiállítás kurátora: Mayer Marianna
“ZMF Budapesten született gazdag és művelt nagypolgári családban. Hogy festő lett, amolyan Buddenbrook-választás. De női, és tragikusan kelet-európai Buddenbrook. A háború után következő abszurd tragikomédia nyomasztó forgatagában tehát eléggé magányos és különleges szereplő: az elveszni látszó európai polgári műveltség által formált tudattal - amihez a kifinomultság és védettség érzete is hozzátartozott, de amelynek éppen e védettség-érzete szenvedett halálos sebet és rendült meg visszavonhatatlanul - szemlélte és dolgozta fel a körülötte szinte felfoghatatlanul megváltozott világot. (...) És - semmi sem lehet fogékonyabb a posztmodernre, mint ez a megtépázott, megrendített, saját magával szembefordult, a világot és a saját ellentmondásosságát skizofrén módon tisztán látó tudat.”
(Novák Zsófia, 1993)
Zoltán Mária Flóra utóbbi három évben készült munkáiból válogattunk Az avignoni hálószoba című műcsarnoki kiállítására, amelyekben radikálisan szakított a korábbi évek figurális expresszív, szürreális ábrázolásmódjával. Egy új, dinamikus, koloritgazdag festői világot tár a látogatók elé. Meditatív, mint Mark Rothko, szabadon szárnyaló, mint Cy Twombly vonalhálói, a korábbi komor, sötét színek kivirultak, frissek, energikusak, mint Helen Frankenthaler kompozíciói.
2014-ben jelent meg magyar és angol nyelven a munkásságát átfogó módon ismertető eddigi legteljesebb monográfiája Mayer Marianna szerkesztésében. (Zoltán Mária Flóra, 2014. Írások: dr. Balla László: ZMF született festő; Bálványos Anna: Interpretációs kísérletek ZMF műveihez; Novák Zsófia: ZMF kaleidoszkópja; ZMF: Fasor és Szemelvények)
„Avignonban vettem egy képeslapot még a ’80-as években a pápai palota hálószobájának kőpadlójáról. Elraktam, és amikor sok évvel később, 2013-ban a kezembe került, beindította a fantáziámat. Úgy éreztem, életem végéig tudnék, csak evvel foglalkozni. Elkezdtem ezeket a kőlap variációkat csinálni, és a korábbi görcsök, bizonytalanságok eltűntek. Nem csupán színek és formák egymáshoz való viszonya, hanem alapvető emberi érzelmek kifejezése is érdekel. Úgy áll össze egy-egy kompozíció, hogy szinte nem is gondolkodom, amikor a festőkést belemerítem, vagy az olajkrétát kiválasztom és az üveglapról felemelve a képig viszem. A kitalálás és a megvalósítás között egyfajta belső szabadság tölt el, a festés, mint a levegővétel felszabadít. „
(részlet a művésszel készített interjúból, Artmagazin, 2016/ 6.)
További információ kérhető: Ez az ímélcím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
